standard-title Gázjelző rendszerek

Gázjelző rendszerek

Ipari létesítményekben, vegyi üzemekben az alkalmazott technológia gyakran teszi szükségessé olyan érzékelők alkalmazását, amelyek egy bizonyos mérgező, vagy robbanásveszélyes gáz jelenlétét képesek érzékelni. Hasonló céllal alkalmazunk mélygarázsokban, zárt parkolóházakban szénmonoxid érzékelőket, sörpincékben széndioxid érzékelőket, hűtőházakban ammónia érzékelőket, stb.

Hétköznapi értelemben véve a gázok nem kívánatosak az életünkben, hiszen a legtöbb ember a veszélyt párosítja ehhez a szóhoz. Ez csak általánosítás ugyan, de való igaz, hogy a legtöbb gáz mérgező, amelyek közül az egyik a legveszélyesebb a szén-monoxid.

A szén-monoxid mindennapi életünkben jelen van. Egy színtelen, szagtalan gáz, amely ellen a leghatékonyabban gázérzékelővel tudunk védekezni. Ha egy adott helyiségben a CO koncentrátum elér egy bizonyos szintet, akkor a jelzőkészülék riaszt, és adott esetben a szellőzést is beindítja. A gázérzékelők működésük szempontjából az alábbiak lehetnek:

Félvezetős érzékelő

Ennél a típusnál az érzékelőelem egy nagy felületű hordozóra felvitt félvezető anyag. Ha ezen a felületen éghető, vagy bizonyos toxikus gázok adszorbeálódnak, akkor a félvezető vezetőképessége megváltozik, és beindul a riasztás.

Katalitikus érzékelő

Ennek az érzékelőnek a működési mechanizmusa az éghető gáznak egy elektromosan fűtött katalitikus elem felületén történő elégetésén alapul. Ezt az érzékeny elemet bead-nek (gyöngy) vagy pellisztornak nevezzük. Az érzékelő két spirális platina fűtőszálból áll, melyek mindegyike kerámia réteggel (alumíniumoxid) van bevonva, és ezek elektromosan hídban kapcsolódnak egymáshoz. Amikor az éghető gáz elég az érzékelőben, a felületkezelt pellisztor hőmérséklete megnő, a nem kezelt pellisztor hőmérséklete ugyanakkor változatlan marad. Ennek következtében a hídáramkör egyensúlya felbillen, ez pedig riasztást eredményez.

Elektrokémiai cellás érzékelők

Ez az érzékelőfajta toxikus gázok és oxigén koncentrációjának mérésére alkalmas, míg az éghető gázokkal kapcsolatos felhasználása korlátozott. A cella gázáteresztő membránt, elektródákat, és a cellát kitöltő elektrolitot tartalmaz. Ez utóbbi lehet folyékony vagy gél állapotban, de újabban fellelhető szilárd formában is (száraz cella). A belépő gáz, átdiffundálva a membránon, az elektródákra kapcsolt polarizáló feszültség hatására vegyi folyamatot indít el, mely a gázkoncentrációval egyenes arányban álló elektromos áramot hoz létre.