Alarm Elektronika - Tűzjelző rendszerek

Ma már törvény írja elő, hogy minden középületben kötelező kiépíteni a tűzjelző rendszert. A tűzvész azonban bárhol, bármikor kitörhet, és válogatás nélkül pusztít középületekben és magán otthonokban egyaránt. A tragédiához elég töredék másodperc, és egy előre nem látható körülmény. Emiatt gondoljon a saját otthonára is! Előzze meg a bajt! Ebben partnere az Alarm Elektronika.

A tűzjelző rendszerek alapvető feladata, hogy füst, láng vagy extrém hőemelkedés esetén azonnal automatikusan riasszanak. A rendszert azonban nem elég úgy kiépíteni, hogy automatikusan jelezzen. Mindenképpen meg kell teremteni a feltételeit a manuális riasztásnak is. A kialakításnál további szempont, hogy nem elég a riasztás elindítása, a rendszernek automatikusan további berendezéseket kell elindítania és működtetnie. Ilyen lehet az oltórendszer, vagy a szellőztetés beindítása, a tűzgátló ajtók bezárása, vagy adott esetben a liftek földszintre vezérlése.

A tűzjelző, tűzoltó valamint a hő- és füstelvezető rendszerek biztonságos működésének elengedhetetlen feltétele a szakszerű karbantartások időben történő elvégzése. Egyrészt, mert jogszabály írja elő (28/2011 IX.6. BM rendelet), másrészt, mert csak a megfelelő karbantartás biztosítja a rendszer megbízható és üzemszerű működését. Mivel élet- és vagyonvédelmi rendszerekről van szó, ezek mindenképpen fokozottan szem előtt tartandó tényezők.

Az érzékelőket típusuk és működési elvük szerint az alábbi csoportokba osztjuk:

Optikai füstérzékelők

Fényelnyelés elvű optikai érzékelő – működési mechanizmusának lényege, hogy amikor a füst áthatol az érzékelő sugáron, csökkenti annak intenzitását. A rendszer ezt a változást azonnal tűznek érzékeli és riaszt.

Fényszóródás elvű optikai érzékelő – működése azon alapul, hogy a sugár áthatol egy érzékelő kamrán, ahol ha a beszökő füst megtöri a nyaláb útját, s ennek hatására a rendszer beriaszt.

Aspirációs érzékelők

Ezek a típusú füstérzékelők egy mintavevő csőből, és egy – a levegőt szívó és elemző – detektor egységből állnak. A füstérzékelés módja megegyezik a fényszóródás elvű optikai érzékelőknél említettel, azonban a detektorokat a csőhálózaton lévő mintavevő lyukak helyettesítik.

Ionizációs érzékelők

Az ionizációs érzékelő kb. 37 kBq aktivitású ²⁴¹Am (Amerícium) izotópot tartalmaz (megközelítőleg 0,2-0,3 mikro grammot). Többnyire kétkamrás kivitelű, van egy nyitott kamrája, ahová a füst be tud hatolni, és van egy zárt, ún. referenciakamrája. A radioaktív izotóp egy folyamatos ionizációs áramot hoz létre, ezt figyeli az érzékelő a nyitott és zárt kamrában. Amennyiben szennyezőanyag jut a nyitott kamrába, az lecsökkenti ezt az ionizációs áramot, és a nyitott, ezáltal a zárt referenciakamra feszültségében különbség jelentkezik. Ez a feszültségkülönbség indukálja az elő- majd a tűzriasztást.

Lángérzékelők

Lángérzékelőt általában ott használunk, ahol a várható tűz már a kezdeti fázisban nagy lángfázissal indul. Ilyen lehet például egy turbina. A lángérzékelő egy optikai eszköz, mely az UV és/vagy infravörös tartományban figyeli az elektromágneses jelek intenzitását, frekvenciáját és arányát. Amennyiben a tárolt mintákhoz hasonló képet érzékel, tűzjelzést ad.

UR (ultraibolya) alapú lángérzékelő – Gázzal töltött érzékelő csőből áll, ami elnyeli az UV sugarakat.

IR (infravörös) alapú lángérzékelő – Érzéketlen az elektromos kisülésekre, a röntgen és gamma sugarakra. A láng lobogását, és egy, vagy akár több adott spektrum tartományt figyel.

Küszöbhőmérséklet érzékelők

A maximális hőmérséklet érzékelő berendezés egy előre rögzített, beállított hőmérséklet érzékelésekor jelez. A hőmaximum-érzékelő egy bizonyos hőmérséklet fölött ad jelzést, ez többnyire 58°C, de léteznek ennél alacsonyabb, és magasabb hőfokon riasztó érzékelők is. Minden esetben a felhasználási környezet szabja meg mit válasszunk.

Hősebesség érzékelők

A hősebesség érzékelő a tényleges hőmérséklettől függetlenül, a hőmérséklet változásának bizonyos sebességénél ad jelzést.